Vitaháborúk

A múlt háborúinak fekete-fehér hősei életük árán harcoltak a magasztos eszmékért. Ma az apró egyetnemértések is gyakran tűzszünetbe torkollanak. A Legjobb Pasi – akinek igaza megkérdőjelezhetetlen – elmeséli miért.

Egy pillanat alatt következett be a változás. A Barát mosolygós ajkai összehúzódtak, nyugodt nyakából előbújt ütőere. Értelmes tekintetének csillogó lámpái pusztító lángra lobbantak. Megmerevedett arcán a vörös hevesség foltjai terjedtek szét. Puccs történt.

A tartalékos véralakulatok hasító sebességgel nyomultak be a koponyába, hogy ott átvegyék a hatalmat. Senki sem tanúsított ellenállást. Az agysejtek önként hódoltak be új uruknak, egyedül a Racionalitás került tömlöcbe. Indulat Tábornok nyert.

A hadműveletek hátterében az Egó állt. Félt. A világnézetét megtámadták. Reszketett, ahogy a lövedékként érkező érvek lyukakat ejtenek a védelmi falakon. Jönnek. Szinte már látta maga előtt, ahogy az idegen elképzelések lerombolják az aprólékosan kiépített idearendszerét. Nem engedhette. Kiadta a parancsot:

azegobeszede
Fotó: Dóri

“Folytatni fogjuk a végsőkig, harcolni fogunk szóban és írásban, harcolni fogunk egyre több személyeskedéssel és erővel a levegőben, megvédjük a világnézetünket, bármibe is kerüljön!”

A tomboló szájágyú szüntelenül ontotta magából a fölényeskedés zajos zárótüzét. Nem hagyhatta, hogy a ráeszmélés átjusson a védelmi vonalakon. Már az is katasztrófa lenne, ha egy kis sejtés hídfőállást alakíthatna ki az elméjében.

Az erőfeszítések hiábavalónak tűntek. Az inváziós alakulatok könyörtelenül nyomultak előre. A megszállás elkerülhetetlennek látszott.
Indulat Tábornok ereje gyengülni látszott. A Racionalitástól megfosztott Ész-bizottság nem tudta befejezni a csodafegyvert – a Cáfolat-projekt megbukott. Közben a gondolat populáció lelkesedése egyre csökkent, belső lázadás fenyegetett. Sokakban felmerült: mi van, ha mégis a vitapartnernek van igaza?

Csak egy megoldás maradt.

A béke.

– Nincs értelme a vitának – fakadt ki a Barát. – Te nyugodtan hiheted azt, amit hiszel, de tartsd tiszteletben, hogy az én nézőpontom más.

Fennkölt latinsággal azt mondhatta volna: status quo ante – minden legyen úgy, ahogy ezt megelőzően. Aduász ez. Egy mindent felütő lap. A polémiák elöli végső mentsvár. Bármilyen gyenge is az álláspont, a tolerancia csillogó holokártyájának kijátszásával mindig elkerülhető a tévedés elismerése.

Az argumentáció nem folytatódhat, az igazság nem győzhet. Nincs már helye a bizonygatásnak a fehér zászló lengetése után. Tűrni kell a helytelen nézeteket, nehogy undorító agresszornak bélyegezzenek, akinek fontosabb az igaza, mint a barátság.

De vajon tényleg barát, aki sohasem ismeri el, ha neked van igazad?