Szigetelőszalag

Úgy hírlik, egy titokzatos szervezet irányítja a világot. A konspirálók rendszeresen háborúkat, illetve forradalmakat robbantanak ki. Számukra ez nem okozhat gondot, elvégre az összes információ felett ők rendelkeznek.

Ezt a csoportosulást sokan a szabadkőművesek rendjének nevezik.

Utóbbi bizonyíthatóan badarság.

Ha már elfogadjuk azt a paranoid téveszmét, hogy építkezésen dolgozó szakmunkások szövetkeznek sikeresen totális tejlhatalomért, akkor alkalmasabbak erre a szerepre a szabadvillanyszerelők.

Ugyanis kizárólag nekik van lehetőségük az elektromos vezetékek mellé titokban a falakba mikrofonokat és kamerákat szerelni. A megfigyelő eszközök elrejtésével pedig idővel hozzájuthatnának a teljes térnyeréshez szükséges információkhoz.

A villanyszerelők világuralmának eljövetelét azonban megakadályozza elméletorientált képzésrendszerük. A tanulmányaikba belefásulva, a szakközépiskola utolsó félévére már elhomályosulnak megfogalmazott céljaik. Pedig csak ekkor a szalagavató bál keretében kapják kézhez a gyakorlataikhoz elengedhetetlen eszköznek számító szigetelőszalagot.

Nekem, a Legjobb Pasinak is szükségem volt egy azonos nevű műanyag tekercsre. Tudniillik tavaly nemcsak egy korábban említett túlélőshow koncepciójával, hanem egy zenei műsor, a Kiégő Kettőspedálhárfák, ötletével is előrukkoltam.

Ehhez augusztusban akartam pilotot forgatni. Már minden készen állt, csupán a fesztivál belépéséhez elengedhetetlen Szigetelőszalag hiányzott.

Fotó: Legjobb Pasi

Ez merőben más, mint amit a villanyszerelők használnak

Mikor megérkeztem az átvétel a helyszínére, akkor a jegyek még nem voltak ott. Mint valami egyszerű plebejusnak nekem is várakoznom kellett. Zavartan körbetekintettem, mert úgy hittem ilyenkor így szokás viselkedni.

Ekkor láttam meg, hogy az előttem lévő leány azt a könyvet olvassa, amit én előző karácsonyra Katától kaptam. A csaj ugyan nem vonzott, de azt gondoltam:

Érdekes témaindító, hogy a szeretet ünnepére egy öngyilkosságról szóló regényt ajándékoztak nekem. Ezt mindig is ki akartam próbálni, most pedig lehetőségem is kínálkozik rá!

Félóra társalgással elvesztegetett idő után végre megindult a sor.

A változásra humoros reflekciót gyakorolva felnéztem az égre és azt mondtam:

– Újra hiszek!

Tudtam, hogy mint divatos a mai fiatalságban, beszélgetőtársam is ateista és ezért arra gondoltam díjazza az ilyesfajta poént.

Tévedtem.

Rögtön visszakérdezett megtérésem komolyságára.

Mivel rengeteg esetet dokumentáltak a karszalag megérkezés által indukált Isten-hitről, ezért racionális volt a lány reakciója.

Azonban rövidesen már a normalitás talajától elrugaszkodva érvelt a vallás ellen. Kiirtásának kívánatosságáról beszélt, hiszen minden baj annak köszönhető. Szavai közt érezhető volt a többségi társadalom felé érzett düh, amiért az nem hajlandó feladni annak a gondolatát, hogy a lét értelme materiális világon túlmutató.

Mivel nem volt nálam egy mechanikus gáthoz emeléséhez szükséges szigetelőszalag, ezért a párbeszédet elárasztó hülyeséghullámot szokrátészi kérdésekkel próbáltam megfékezni. Példákat kértem a negatív következményekre.

Válaszként a keresztes háborúkat és a terroristákat említette meg.

Gondoltam úgyse hinné el, hogy mindkét jelenség okai túlmutatnak a valláson, ezért inkább rámutattam, hogy a norvég fickó sem a vallás nevében követte el mindazt, amit elkövetett.

– Az teljesen más, ő egyszerűen bolond volt – jött az önigazolás.

Kettős mércéjére való rávilágítás helyett inkább feladtam. Lehetetlen vitatkozni azzal, aki képtelen felismerni, hogy alaptalan dogmák uralják észjárását.

Esete nem egyedi: hozzá hasonlóan sok fejlett világbeli képtelen szembenézni az emberi természet sötét oldalával.

Inkább egy kényelmes álomvilágba menekülnek, ahol az összes negatívumnak rajtuk kívülálló okai vannak. Olyan hibák, amelyeket ők már kijavítottak magukban.

Pedig fel kéne ismerni: a konfliktusokat nem világméretű összeesküvések tagjai, de mégcsak nem is a vallások generálják.

Mi, emberek okozzuk őket.

Tessék ezt elfogadni.