Nóta nácik

A lelkes ifjú örömmel ült a gramofonhoz. Kibontotta a gondos alapossággal becsomagolt bakelitjét, hogy feltegye a lejátszóra. A korong lassan pörögni kezdett, az acéltű vígan siklott a fekete hanglemez barázdáin. A szerkezet tölcséréből felcsendült az első pár hangsor.

– Remélem a barátaimnak is tetszeni fog a kedvenc dalom! – csillant meg a zeneszerető fiatal gondolatai között a bizakodás szikrája.

Fotó: Dóri
Fotó: Dóri

Ám, alighogy elkezdődött a dallam, máris jött a nyafogás:

– De, hiszen ez egy undorító förmedvény, a fülek elleni merénylet!

Gyomron rúgás. Az ifjonc szemei elhalványodtak. Lelkesedése eltűnt, rosszul érezte magát. Könnyeivel küszködött. Régóta ismert cimborája megbántotta, megbélyegezte. Démonok ácsingózó kezei ragadták meg lábát és húzták magukkal az agónia kénköves poklába. Elsüllyedt szégyenében.

Mindeközben az ízlés-Gestapo elmosolyodott. Tudta, a kijózanító hidegzuhany óriási szenvedéstől mentette meg barátját. Ha nem avatkozik közbe, akkor ez az eltévelyedett lélek akár évekig is abban a téveszmében élhetett volna, hogy az általa szeretett zene élvezhető. Holott egyértelműen nem az. Holmi degeneratív művészet csupán, amely elveszi a valódi, értékes és gyönyörű muzsika életterét!

„Nem szabad megtűrni az Untermusik jelenlétét, legyen szó, akár a baráti körünkről, akár rádióról. Meg kell őrizni a hallójáratok és a frekvenciák tisztaságát. Egyedül az árja hangjegyek táncolhatnak az éterben. Egy zenei irányzat, egy ízlés, egy divatdiktátor!” – szerepelt a nóta nácik kiáltványában. Az ízlés-Gestapo fanatikusan hitte e szavakat. Egyenesen elutasította bizonyos zsánerek létjogosultságát.

notanacizaszlonagy
Kép: Legjobb Pasi

A műfaji alapú kirekesztés szokványosnak számított az ideológia követőinek, tárgya azonban egyénenként eltért. Egyesek a rapet vetették meg, néhányan pedig a „gépzenét”. Állandó volt a küzdelem arról, hogy mi alacsonyabb rendű, és mi az “Übermusik”, vagyis a legjobb zene. Többen a hatvanas, hetvenes évek korszakának zenei termését tartották az etalonnak, míg mások az aktuális slágerlistákon szereplőket bálványozták. A népszerűség egyszerre jelezhette a minőséget vagy annak hiányát, attól függően, hogy a trendkövetőek vagy a trendek elutasításának trendjét követő hipszterek ítélkeztek egy-egy dal felett.

Eleinte a nóta nácik kizárólagossági törekvéseit apátiával fogadta a társadalom. Gonosz beszólásaikon nevettek, áldozataikkal szemben pedig nem mutattak szimpátiát. Ám hamarosan mindenki szenvedett az elnyomástól.

– Először a zenét a fülhallgatójukból bömböltető dickfejekkel kötekedtek, de én nem szóltam, mert nem vagyok zenémet a fülhallgatómból bömböltető dickfej. Aztán a dubstepesekkel kötekedtek, de én nem szóltam, mert nem vagyok dubstepes. Aztán a nu-metálosokkal kötekedtek, de én nem szóltam, mert nem vagyok nu-metálos. Később a poprajongókkal kötekedtek, de nem szóltam, mert én az indiet szeretem. Végül velem kötekedtek, de akkor már nem maradt senki, aki szólt volna értem – panaszkodott reszketve egy szabadságszerető polgár.

A nóta nácik az összes közösségben átvették a hatalmat. Megszállták a dalok megosztására szolgáló, korábban önfeledt, bohém vidéket. Valahányszor nemkívánatos muzsika csendült fel, a zenegéphez masíroztak és egy karlendítéssel elhallgattatták azt. A nem tetsző slágert lágerbe zárták.

Csend és üresség jellemezte a baráti összejöveteleket. Mindenki félt felvállalni saját ízlését. A sokszínű melódiák helyébe lépett a szürke egyhangúság. Bekövetkezett a hitvány akarat diadala.

A civilizáció elpusztulásához elég volt egy bárdolatlan barát, aki megvetette cimborája kedvenc dalát. Ne engedjük, hogy ez a tragédia megismétlődjön! A Legjobb Pasi felszólít mindenkit, hogy szabad akaratából, ítélkezés nélkül hallgassa meg a neki mutatott zenét!

Ahogy a különböző címkeszínű bakelitek megférnek egymással, mi is élhetnénk békességben... | Fotó: Dóri
Fotó: Dóri
Ahogy a különböző címkeszínű bakelitek megférnek egymással, mi is élhetnénk békességben…