Le a Lajhárlépcsővel!

Két lábon járó paradoxonokként tülekednek a metróból kiszálló utasok. Előretolakodással imitálják a sietséget, de mikor a mozgólépcsőre érnek lecövekelnek. Talán úgy gondolják, hogy megpihenhetnek, hiszen az elektromosság hajtotta dinamikus feljáró sebességéből adódó idődilatáció lelassítja rohanó világunkat?

Kétlem. Nem többek ők, mint önámító lajhárok, akik képtelenek kivárni a számukra elrendeltetett saját lépcsőfokot… inkább elfoglalják másénak a felét. Azt hiszik ezzel megcselekedték, amit megkövetelt a korszellem. Diadalittasan kényelembe helyezkednek, hedonista módon talpukat ellazítva élvezik zsákmányukat. Letelepednek átmeneti otthonukban, mint a vándorlásba belefáradt nomádok. Talán búzát is vetnének és állatot is tenyésztenének, de idilljüket megzavarják. Megjelenik mögöttük a ténylegesen igyekvő lépcsőmászó.

Az akadályt képező ál-sietők sztoikus indifferenciával reagálnak. Hidegen hagyja őket a sürgető sorsa: fontosabb nekik saját luxusuk fenntartása, mint mások előrejutása. Pusztán a konfliktuskerülés kényszere bírja őket mozgásra. Szemüket forgatva borítják fel kényelmi helyzetüket. Arrébb vánszorognak, de a tervezett gabona helyett megvető tekintetet vetnek a területüket időlegesen annektáló hódítóra.

Ide süllyedt a civilizáció? Ezért haltak mártírhalált ősapáink? Hová tűnt a jóerkölcs, az empátia, a tollam? Tényleg, hol lehet a tollam? Valaki mondja már meg!

Síri csönd száll alája. A kérdések megválaszolatlanul maradnak. A pennám is elveszett, és az emberiség is. Ha nem változik semmi, akkor megpecsételődött sorsunk. Ahogy a lusta lajhárok képtelenek kilépni önzőségük lápjából, és újra ugyanazokba a helyzetekbe kerülnek, úgy a társadalom is. A gazdagabbak felhalmozzák a javakat, míg a szegényeknek egyre kevesebb jut. A fejlett országokban HDTV-t vásárolnak, miközben a szegényebb vidékeken kizárólag kis felbontásút lehet. Valahol éheznek, máshol elhíznak. Zöld teát isznak egyesek, többen szomjaznak. Nincsenek egyenlő esélyek, nem lehet mindenki boldog. Nincs meg a Legjobb Pasi tolla. Ilyen ez a mai világ, ilyen az élet.

Mindennek egy tanulsága van: helyére kellene rakni itt a dolgokat. Úgy az íróeszközöket, mint a társadalmat vagy az embereket. Egyiket az erre használt bögrébe, másikat ráállítani az igazságosságra, a harmadikat az első teljesen szabad lépcsőfok jobboldalára!

És így minden jobb lesz! | Fotó: Dóri
Fotó: Dóri
És így minden jobb lesz!