Költői kép

– A vonat menetrendszerűen érkezik – recsegett a hangosbemondó.

Örültem a hírnek, de valami zavart. Már ezelőtt is furcsa egy reggelem volt: egyet fizet egyet kap akció keretében vásároltam egy újságot. A napilap szalagcímén különös szöveg állt: „Ma 2012. július 18. van!” Elkezdett motoszkálni bennem a gyanú: itt valami nincs rendben…

Ahogyan a peronon tanakodtam odalépett hozzám egy lány és megszólított:

– Te vagy a Legjobb Pasi.

Ennyit mondott. Vártam, hogy kijelentéséhez hozzáfűzzön egy újabb gondolatot, de nem tette. Rögtön felismertem: egy rémálomban vagyok. Egy olyan borzalmas világot szült képzeletem, ahol a nyilvánvaló kinyilatkozása és felismerése örömmel tölti el az embereket.

Az ágyamban és hideg izzadságban ébredtem fel.

A sötétségből csupán órám piros fényvonalkái bámultak vissza rám. | Fotó: Dóri
Fotó: Dóri
A sötétségből csupán órám piros fényvonalkái bámultak vissza rám.

Zaklatott idegállapotomban kezembe vettem telefonomat, hogy a Facebook izgalmas frissítéseiben elmerülve keressek megnyugvást…

Mindhiába!

Az amatőr művészriporterek csodálatos Duna fotói az árvízzel együtt elapadtak; hírfolyamomat immáron üdítős üvegek képei árasztották el. Ismerőseim küldözgették ezeket egymásnak, hogy megmutassák a palack piros címkére nyomtatott fehér betűk által kirajzolt különös alakzatokat.


Fotó: Dóri
“No hisz Petra, skubizzad mán ezen pont a te neved van!”

Ahogyan ezt láttam elszörnyedtem. A rémálmom valóra vált.

A rettenetes változást a Coca-Cola marketingeseinek köszönhetem. A szociopata zsenik rájöttek, hogy ha a címkéikre más-más nevek kerülnek, akkor a vásárlótömeg elkezd beszélni a márkáról, így növelve annak imázsát.
Elvégre valamiről kell társalogni, már csak a kínos csönd elkerülése miatt is, és mi sem lenne egyszerűbb téma, mint azt felvetni:

“Képzeld egy nevet láttam egy tömeggyártott, átlátszó műanyag palack oldalára ragasztott piros címkén, és mivel téged is pont így hívnak ezért eszembe jutottál.”

Ugyan lehetne arról is trécselni, hogy az utónévtárban is rábukkantunk barátunkat jelölő betűsorra, de azt nem övezné ekkora csodálkozás, nem hatna ennyire az újdonság erejével. Hiszen ez egy üdítő oldalán van! Micsoda-csoda!

Persze ha belegondolunk, akkor (egy-két egzotikus, nem mindennapi kivételtől eltekintve) keresztnevünk az egyik legkevésbé egyedi tulajdonságunk. Mint a közösségi médián elterjedt névnapi köszöntések is bizonyítják, gyakran több tucat ismerősünket hívják ugyanúgy. Tudni valakinek az utónevét nem számít személyes információnak… igaz ennél könnyebb arra emlékezni.

Ez megmagyarázza miért is olyan népszerű a palackképpostázás vagy épp az erről való beszéd.

A bonyolultabb asszociációk formálásához már fel kell tárni, meg kell jegyezni és fel kell idézni a másik jellemét, érdeklődését, céljait. Az ilyen bonyolult mentális műveletek pedig odafigyelést igényelnek, márpedig kinek van erre ideje és energiája, akkor, ha folyton kapcsolatokat kell építeni és mindenkivel jóban kell lennie?

Talán már annak is örülnünk kéne, ha a nevünk láttára valaki veszi a fáradtságot és ránk gondol.