Hálaadás

Hagyomány a zenei világban, hogy a legnépszerűbb szám csak a koncert legvégén kerül lejátszásra, miután a rajongók jól kitapsolták magukat.

Ez a Legjobb Pasi szerint egy etikátlan szokás. Ártatlan dalokat túszként fogva tartani, és csak a váltságdíjnak számító tiszteletadást követően szabadon engedni, rossz utakra visz.

Ez előbb-utóbb elfajulhat odáig is, hogy már a performansz kezdetén kelljen tapsolni a folytatásért.

Pedig itt nem egy ősi babonáról van szó, amiben a hangok mágusai csupán akkor játsszák a felséges muzsikát, ha a hódolók áldozatot mutatnak be nekik. Itt egy modern tranzakcióról van szó: a vásárló fizet, a zenész előad.

Ha a zöldséges kizárólag akkor adna krumplit, ha kezet csokólnának neki, jelentősen megnövekedne az uborkával agyonvert boltosok száma.

Ez megtöltené a kórházakat és az ott dolgozó orvosok és nővérek zsebeit is.

Fotó: Dóri

Mert míg a hangok szellemei beérik a tapssal, addig a sámánoknak már anyagi igényei vannak.

Félreértés ne essék, nem a doktorokat degradálom, hanem ezt a gyakorlatot.

Főleg, hogy manapság már nem is utólagos köszönet, hanem előzetes védelmi pénzként kerül átnyújtásra a boríték.

Tudom, hogy rossz helyzetben vannak az egészségügyi dolgozók. Tudom, hogy kevés a fizetésük.

Azonban amelyik orvos képtelen szimpatizálni velem anélkül, hogy lekenyerezném, azzal szemben hasonló érzéseket táplálok.

A nagymamám nyugdíjas. Ő is ad hálapénzt. Őt sem veti fel a pénz. De úgy érzi kell neki.

Nem hiszem, hogy meg lehet cáfolni az álláspontját.

Tavaly én is megjártam egy kórházat.

Mivel Legjobb Pasiként a legjobb ellátást kapnám, ezért álruhát öltöttem. Ólomkabát mögé bújtam, hogy belső kisugárzásomat elrejtsem. Kíváncsi voltam, így hogyan fognak kezelni.

Nem csak úgy szórakozásból kerültem oda, tényleg volt valami bajom, ami fájdalommal járt. Ugyan nem szokásom gyógyszerrel csillapítani azt, de ez esetben szükségét éreztem.

Ez fokozottan igaz volt, amikor fájdalmamra felriadtam. Szóltam is az ápolónőknek, hogy valamit beszednék. Adtak valamit. Nem hatott.

Reggel ezt tiszteletteljesen jeleztem nekik és hozzáfűztem, hogy nem igazán tudtam aludni az éjjel. Nem sokkal a kórterembe visszatérésem után hallottam, hogy a következőt mondja az ügyeletes nővér:

“Azt mondja nem aludt az éjjel, hát én se’.”

Lehet jobban empatizáltak volna a helyzetemmel, ha érkezésemkor az ólomkabátomból tíz- és húszezreseket rántok elő…