Fuss Pheidippidész, fuss!

Nagyjából két és fél évezrede az athéniak kiütötték a marathóni síkról a perzsákat. Ekkor a legenda szerint Pheidippidész hazafutott, hogy elújságolja a győzelmet. Amint ezt megtette, meghalt, mert ekkoriban az egyszer használatos hírnökök voltak a divatosak.

A történet egy sport születését inspirálták: a baseballét; a 20. század második felében pedig egy ideig népszerűvé vált szirénázó mentőautóval hazaüzenni, hogy minden rendben van.

Ám a nemrég feltárt és feltört ógörög merevlemezek tanulsága szerint teljesen felesleges volt a kurír kocogása, hiszen Miltiádész már a harc befejezte után pár perccel eltweetelte a dicső diadal tényét.

Illusztráció: Legjobb Pasi
Korabeli képernyőkép

Az új leletek bizonyítják, hogy mire Pheidippidész befutott addigra már sokan retweetelték a hírt és az athéni polgárság túlnyomó többsége tisztában volt a győzelemmel.

Mégis, az ünneplésre csak a hírvivő halála után kezdtek készülődni, az újonnan felfedezett dokumentumok szerint is.

A modern történetírás értetlenül áll ez előtt.

Eleinte Legjobb Pasinak is kihívást nyújtott ennek a rejtély megoldása.

Egy bizonyos éjszakáig.

A Keletiben tartózkodtam épp, amikor egy fiú éppen egy lány ismerősét próbálta megigézni.

Az ilyen esetek mindig elszórakoztatnak, hiszen Legjobb Pasiként nincs szükségem csábításra: számomra a hölgyek alanyi jogon biztosítják a beutazáshoz szükséges vízumot.

Mások viszont úgy csetlenek-botlanak, hogy a térfigyelőkamerák felvételeit áttanulmányozva bárki csinálhatna egy valóságshowt a béna kezdeményezési kísérletekről.

Az itt taglalt esetet azonban sajnos egy kamera se rögzítette.

A fiú azzal próbálta magát nagynak feltűntetni, hogy a következőt mondta:

– Szeretek falramászni. Nem is mondtam még? Szeretem az extrém-sportokat. Egyik ismerősöm, szegény, meg is halt a sziklamászásban. Az nagyon veszélyes!

Ekkor volt az arkhimédészi pillanatom, azonban ahelyett, hogy heurékát ordítottam volna a nevetésemet kellett visszafognom.

Mindenesetre rájöttem: létezhet olyan bugyuta ember, aki szerint egy biztonságos cselekedet rizikós, mert hasonló egy veszélyeshez.

Így számomra egyértelmű a megoldás: a korabeli athéni partirendező egy ilyen bugyuta polgár volt. Azt hitte Miltiádész azért számít vitéznek, mert hírül adta a győzelmet.

– Ez egy veszélyes tett, elvégre ugyanebbe halt bele Pheidippidész – gondolhatta.

Azonban a polgárok  nagy része nem osztotta ezt a nézetet. Ellenérzéseket váltott ki belőlük a tweetjéért ünnepelt stratégosz és szinte teljesen megfeledkeztek a perzsák feletti győztes csatájáról.  Ezért egy évvel később egy kudarca után ellene fordultak és bebörtönözték, ahol üszkösödésben meghalt.

És, hogy falramászó fiúval mi történt?

Ráesett a fejére egy zongora.

A tanulság, hogy addig nyújtózkodj, amíg nem esnek a fejedre egytonnás hangszerek.