A Legjobb Pasi Velencében

A fáradhatatlan Legjobb Pasi Velencébe utazott, hogy kipihenje az athéni kiruccanását.

Miután hazatértem Görögországból két út állt előttem. Mindkettő Rómába vezetett. Elindultam, mert a komoly világmentő munka után rám fért egy kis kikapcsolódás.

Útközben szembe jött velem egy szállóige, ami így szólt: “Ha Rómában jársz viselkedj úgy, mint a rómaiak.”

Ezen felháborodtam: nekem ugyan ne mondja meg semmilyen klisé, mit csináljak!

Úgyhogy végül az észak-olasz Velencébe mentem.

Aki még nem hallott volna erről a helyről, annak meg kell mondanom igazán lenyűgöző vízi városról van szó! A település egy lagúnára épült és emiatt kanálisokon keresztül közlekedhetünk a szokásos sétáló utcák mellett.

De még mielőtt elértem volna végső úti célom, meglátogattam a környék két hasonló helyiségét is. Legelőször a csipkéjéről és sokszínű házairól híres Buranot.


Fotó: Legjobb Pasi

A legenda szerint az itt lakó halászok és tengerészek szerették volna könnyen felismerni házukat, amikor hazatérnek a tengerről, ezért mázolták össze más-más festékkel falaikat. Állítólag a holdvilágos estéken látni lehet az eltévedt színvakok szellemeit, akik a mai napig a szigeten bolyonganak otthonukat keresve.

Mily szellemes volt ez a történet! – gondoltam, majd Murano felé vettem az irányt, amelynek a neve és víziútjai kirándulásom kuriózumainak számítottak.


Fotó: Legjobb Pasi
A bácsi is azt nézte mily egyedi mindez.

Ezenkívül ez a hely üvegfúvósairól híres. E mesterembereket meg lehetett tekinteni különböző szuvenírboltokban, miközben ajánlgatták a már elkészült termékeket megvételre. Eléggé átlátszó volt, amit csináltak, nem is nézegettem sokáig.

Végül Velencébe is eljutottam. Kiderült róla, hogy egy páros-város: idejönnek a párkapcsolatban lévők, hogy gondolás profilképet csináljanak Facebookra.

A galambok pedig, hogy turbékoljanak.


Fotó: Legjobb Pasi

Sőt néha lakomázni is!

Én is megkóstoltam az itten ízeket: ettem pizzát és spagettit is.

De nem csak a Legjobb Pasi merült el az egzotikus olasz gasztronómiában, hanem Velence is a víz alá. A heves esőzésnek és a nászutas párocskák nyálas megnyilvánulásainak köszönhetően ugyanis kiöntött a tenger.


Fotó: Legjobb Pasi
A Szent Márk tér és a telefonáló turista is vízben állt.

A helyzet egy kis sajnálkozást váltott ki, kisóhajtoztam hát magam a Dózse Palotát és a börtönt összekötő felüljárón. Ezt követően elmentem a Rialto-hídhoz.


Fotó: Frici
Ez Velence Váci utcája

Vásároltam szuvenírtárgyakat kedves barátaimnak és bunkó ellenségeimnek, hiszen a nevezetességekkel való fotózkodásokon kívül ez a másik dolog, amelyre időt kell szánni minden külföldi utazás során.

Ha lett volna időm talán még megnézek egy templomot vagy egy múzeumot, de nem volt; haza kellett jönnöm. De magammal hozhattam kinn tartózkodásom összes élményét: az EUban ugyanis nem kell azok után se vámot fizetni.

Éljen az Európai Unió!