A Legjobb Pasi Athénban

Az év elején Lengyelországban jártam az AIESEC jóvoltából. Turném a kis Koszalinban indult, de érintette Gdańsket, Krakkót és Varsót is. A vendégeskedésem világra szóló sikere barátomat, jófej Katát, is megihlette. Szeptemberben egy görög projektre invitált.

Rögtön a részvétel mellett döntöttem. Tudtam: tisztelettel tartozom a népnek, amely ősapái feltalálták a hozzám méltó keresztnevet az ókorban.

Ezzel már ketten megvoltunk, azonban a Bosszúállókból tudtuk, hogy egy csapat csak hattagúan hatásos, ezért párosunkat is kiegészítették még négyen. Velünk tartott a külföldiek számára nevük alapján könnyen megkülönböztethető testvérpáros Orsi és Borcsi, a baseball sapkával tíz évet fiatalodó Laci és a saját TV-showt érdemlő Bella.


Fotó: Legjobb Pasi
Ő belőlük állt össze a Legjobb Pasi csapata

Projektünk témája a fiatal munkanélküliség volt. A házigazdákon és a mi csapatunkon kívül lettek, olaszok, spanyolok, svédek és szlovénok jöttek, hogy elmondják hogyan is érintette őket a válság. A helyzet minden résztvevő országban súlyos: az elmúlt hét évben a kivándorlás miatt tizedével kevesebben lettek a lettek, Spanyolországban minden második fiatal állástalan és a szegény svédek pedig gyakran polírozatlan Volvokkal kényszerülnek munkába menni.

Persze a görög helyzet még talán az utóbbit is felülmúlta. Fakó reménytelenség áradt Athén szűk utcáiból. Hiába virított az épp épülő Akropolisz a háttérben, amikor mindenhol kóbor kutyák kószáltak és a boltok oldalát graffiti-feliratok borították.


Fotó: Orsi
A belváros összes falfelülete tele volt tagekkel, mint egy Facebookra feltöltött osztálykép

Mindezek ellenére a borús pénzügyi hangulat és a hasonlóvá váló időjárás nem nyomta rá bélyegét a hangulatra, de a Legjobb Pasi igen a képeslapjára. Apró szépséghiba csupán, hogy levele lassan került kézbesítésre – úgy tűnik Görögországban még mindig egyszer használatos hírnökökkel szokás üzenni.

Volt is mit megüzenni, hiszen a tábort jókedv jellemezte. Hiába törtek elő a mai globalizált világban tipikus óriási kulturális különbségek, végül csak sikerült megtalálni a közös nevezőt – kiderült, hogy mindannyiunknak az EU finanszírozta az utat. Hőn szeretett uniónk célja ezzel csak a résztvevők európai identitással való felruházása volt. Brüsszelben úgy látszik nem hallottak még az egyenpóló nyomtatásának lehetőségéről….

Ám mégsem volt hiábavaló a projekt! Többször kiderítettük a fiatal munkanélküliség okát egyik-másik prezentáció vagy megbeszélés végére. Az EU pénzekből ideutaztatott és ellátott ifjúságunk ugyanis gyakran megállapította, hogy a gond a fiatalokkal van, akik visszaélnek a támogatásokkal és pl. egyetemre járnak ahelyett, hogy a kemény, kétkezi munkát választanák. A probléma feltárását minden este a társasággal tivornyázva megünnepeltük.

De nem csak merengtünk és vigadtunk, mint holmi szociológusok, hanem tettünk is a változás érdekében!


Fotó: System & G
Méghozzá igazi csapatmunkával!

Szlogeneket kreáltunk, videót készítettünk és WC-papírral eldugítottuk hotelünk vezetékeit, mert tudtuk: ezek segítenek megszüntetni a fiatal munkanélküliséget. Valahogyan.

Összességében: öröm volt a fáradtságos munkával jobbá tenni a világot!